Az Eisberg nem először hallatja hangját az apák ügyében. Támogatója volt a nagy sikerű, több százezer példányban megjelentetett Apa-füzetek sorozatnak, és rendszeresen segíti az Apa Akadémia tevékenységét is. 2022. június 11-én, a közelgő június 19-i apák napja tiszteletére „Szemünk fénye” fotózásra hívta minden dolgozóját és azok családtagjait.
Pál-Gergely Botond fotóművész, az Apa Akadémia egyik alapítója szerint minden apa-család fényképezés egy kicsit családtámogatás is. Azt mondja, „Tőlem nem megy haza úgy apa, hogy ne nevetne nagyokat, és ne ölelné magához jó szorosan a családját. Ez nem egyszerűen csak fotózás.”
„Még ma is én vágom a kisfiam körmét”
Aki azóta kilencéves nagyfiú lett, de nekem teljesen természetes, hogy minden nap gondoskodom róla” – mondja az egyik eisberges édesapa, aki feleségével és kisfiával érkezett. A várakozó családokkal Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója beszélget apaságról, anyaságról, munka-magánélet egyensúlyról. Amikor apa leszel, sok minden megváltozik – meséli egy másik édesapa. Egyrészt sokat kell dolgoznod, mert megnőnek az igények, másrészt a szíved egyre inkább hazahúz. Mit tehetne az Eisberg az édesapákért? – kérdezi a pszichológus. Az Eisberg vezetősége igazi családbarát szemléletet képvisel. Vagyis, ha valakinek problémája, elintézendő ügye van, mindig rugalmasan állnak a kérdéshez.
„A termelésben dolgozó apákat viszont lehetne egy kicsit jobban támogatni” – teszi hozzá az egyik középvezető. „Sok apa nem meri felvállalni, hogy ő menjen az óvodába a gyerekéért, mert fél, hogy kinevetik érte. Ha a vezetőség adna havi pár óra joker időt, amit kimondottan ilyesmire fordíthatnak az apák, lehet, hogy többen élnének vele, és jobban mernének apák lenni.”
„Nálunk – teszi hozzá egy édesanya – a férjem hazaérkezése a gyerekek számára minden nap ünnep. A kislányunk sokszor a kertkapuban várja, a nagyfiam, aki most lesz tizenhárom, úgy csinál, mintha neki mindegy lenne, de ahogy megjön az apja, rohan oda hozzá. Hogy mi egy apa szerepe? Szerintem ugyanúgy az, hogy szeresse a gyerekeit és a családját. Hogy sokat kell-e dolgozni? Persze, jobb lenne kevesebb munkával több pénzt keresni, de az is fontos, hogy a férjem szeret itt dolgozni. Az Eisberg is kicsit olyan, mint egy nagy család, ezt sokszor hallom tőle.”
Ha tudtuk volna mi, vár ránk
Fiatal pár babahordozóval, benne egy békésen szunyókáló, játékbabányi csöppség. „Most lett három hónapos” – mondja halkan az édesapa, aki a szemét egy pillanatra sem veszi le a piciről.
„Nekünk talán az lett volna nagy segítség, ha valaki kicsit felkészít arra, hogy mi vár ránk. Nagyon vártuk a kislányunkat, de a születése után az egész életünk megbolondult. Kicsit hasfájós, és eleinte sokat sírt, vagyis alig aludtunk. Kivettem az öt nap apaszabit, de jó lett volna még legalább egy hét, mire belerázódunk az új helyzetbe. Mit tehetne az Eisberg? Szerintem szervezhetne fiataloknak munkahelyi előadásokat vagy beszélgetéseket, hogy kicsit felkészüljenek arra, ami rájuk vár. Mi még szeretnénk gyerekeket, lehet, hogy előtte nekünk se ártana egy kis ráhangolás egy testvér-projektre.”
Férfiak babahordozóval
Gazsi Zoltán, az Eisberg vezetője nagylányával érkezik, de a telefonján unokája fényképét mutatja, és büszkén mesél apai és nagyapai érzésekről. Ha valaki hirtelen belépne, lehet, hogy mosolyra szaladna a szája, vagy csodálkozva kérdezné, hogy mégis mi történik az Eisbergnél? Akárhova nézünk, mindenhol jókedvű édesapákat látunk, sokan babahordozóval, mások kezüket szorító, nagyobbacska gyerekekkel. És mivel töltik a várakozás perceit? Családi fényképeket mutogatnak, és közben beszélgetnek egymással családról, gyereknevelésről, az apaság nehézségeiről és szépségeiről.
Az Apa-napi fotózáson készült képek önmagukért beszélnek.
(Léder László pszichológus írása)
