Sok éve ápol már jó kapcsolatot az Eisberg Hungary Kft. a Kocsisné Gál Csilla által életre hívott Szurikáta Alapítvánnyal. A szervezet arra tette fel mindenét, hogy az I-es típusú diabéteszes gyermekek beilleszkedését, hétköznapi életét megkönnyítse, és a cukorbetegséggel élő apróságok szüleit is támogatni tudja. Ez azonban nem könnyű feladat, amit Csilla is saját bőrén tapasztalt meg…
Nemcsak életre szóló betegség, de bélyeg is
Kocsisné Gál Csilla kálváriája akkor kezdődött, amikor a kislánya 3 és fél évesen I-es típusú diabéteszes lett. Ez már önmagában is nagy kihívást jelent egy szülőnek, akinek újra kell terveznie a mindennapjait, és olyan tudást kell hirtelen felhalmoznia, amivel a legjobbat adhatja a gyermekének. A hétköznapokba azonban még csak-csak belerázódott a család, de az igazi arculcsapás akkor következett, amikor Juditot a betegsége miatt nem akarta fogadni az addigi óvodája.
– 2012-ben, egy áprilisi napon kaptuk meg a diagnózist arról, hogy a gyermekem 1-es típusú cukorbeteg. Ezután nem sokkal értesítettem az óvoda vezetőjét a történtekről, és bíztam abban, hogy sikerül megtenni a szükséges előkészületeket ahhoz, hogy a kislányomnak továbbra is gördülékenyek legyenek a hétköznapjai. Az intézmény vezetője minden segítséget megígért, majd időt kért a nyár végéig tőlem, hogy „felkészülhessenek a változásokra”. De aztán augusztusban, egy nappal a tervezett évkezdés előtt csörgött a telefonom, és a vezető óvónő hívott, hogy mégsem tudják fogadni Juditot. Kivéve akkor, ha én délelőtt mellette tartózkodom – elevenítette fel a közel 10 éve történt saját tapasztalatait Csilla, aki természetesen nem hagyhatta annyiban a helyzetet.
Végig küzdött az igazáért és a többi gyermekért
Elvégre az óvoda célja mégis csak az, hogy a gyermek közösségben, felügyelet alatt legyen, miközben a szülők nyugodtan tudnak dolgozni. A már említett feltételek mellett pedig sem étkezést nem biztosítottak volna Csilla gyermekének, sem a minimum szükséges óvodában töltött időt, azaz a 4 órát sem akarták garantálni az édesanyának. Ez minden szempontból hátrányos megkülönböztetésnek számít, amit Csilla igazságérzete sem tudott megemészteni.
– Hihetetlennek tartottam, hogy ilyen diszkriminatív előírásokat fogalmazzanak meg velünk szemben. Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultam, akik kötelezték az óvodát a kislányom teljes körű fogadására. Viszont mire a procedúra végére értünk, már megrendült minden bizalmam az intézményben, így végül egy másikba írattam a gyermekem. Ott – anélkül, hogy bármit is tudtak volna rólunk – örömmel fogadtak minket, és azt keresték, hogyan lehetne megoldani a legjobban a helyzetünket. Csodás, megkülönböztetésmentes óvodai időszak volt kislányom számára.
Ez a végletes kettősség az óvodák között azonban elgondolkodtatta Csillát, aki szeretett volna a többi diabétesszel élő kisgyermeknek is segíteni abban, hogy zökkenőmentesek legyenek számukra és szüleik részére a mindennapok. Hallva a történetüket, sok hasonló helyzetben lévő anyuka és apuka kereste meg őt abban az időszakban, és megtudta: nincsenek egyedül a problémájukkal. Így született meg a Szurikáta Alapítvány ötlete, mely azt a hatalmas információhiányt szerette volna pótolni, ami az édesanya szerint óriási szerepet játszott abban a kellemetlen procedúrában, amin ők maguk is keresztülmentek.
– Az lett a missziónk, hogy minél több tudást eljuttassunk a pedagógusokhoz. Épp ezért 2015-től létrehoztunk egy csapatot az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika szakembereivel (orvosok, dietetikusok, főnévér) közösen, amikor évi 4 alkalommal, nyílt, 5 órás, Szurikáta diabétesz-tanoda keretein belül mindent elmondanak és megmutatnak a nevelőknek, amit csak szükséges ahhoz, hogy a diabéteszes gyerekek pedagógusai is kezelni tudják az esetlegesen felmerülő helyzeteket. Ilyenkor általában a hatalmas felelősségtől szoktak félni a tanárok és óvónők. Attól, hogy a gyerekek elveszíthetik az eszméletüket, vagy szélsőséges esetben akár az életüket is, ők pedig nem tudnak mit tenni. A tudás viszont megvéd, ha tudják, az alacsony vércukorszint nem egyenlő az eszméletvesztéssel, van idő cselekedni. Ilyenkor csak innia vagy ennie kell a diabéteszes gyereknek gyorsan felszívódó szénhidrátot, pl. gyümölcslevet. Nem árt tudni, hogy az eszméletvesztés rendkívül ritka, óvodában, iskolában nem szokott előfordulni. Fontos, hogy a diabéteszről hiteles szakemberektől valós információkhoz jussanak a gyerekeinkkel a nap nagy részét együtt töltő pedagógusok, ekkor lesz nemcsak a gyerek, hanem a pedagógus is „biztonságban”. Most ősztől a pedagógusképzés anyaga tankönyv formájában is megjelent, melyet ajándékba adunk minden diabéteszes gyereket segítőnek.
Apró tettekkel formálódik a világ
Az oktatáson az előadók rávilágítanak a „miértekre”, hogy a résztvevők jobban megérthessék, mi történik a felmerülő helyzetekben, vagyis mi az adott folyamat orvosi háttere. Azt viszont, hogy az adott gyerek napi diabéteszellátásaként mit kell tenni és mikor, azt a szülőnek egyszerre joga és kötelezettsége is átadni a gyermek óvodai, iskolai diabétesz-segítőjének.
Szeptembertől életbe lépett a Köznevelési törvény módosítása – aminek kidolgozásában a Szurikáta Alapítvány is aktívan kivette a részét –, ez alapján az iskolákban és óvodákban is fogadni kell a diabéteszes gyerekeket, és segíteni kell a diabéteszellátásukban őket. Ez pedig hatalmas lépés, ami rengeteg gyerkőc és szülő életét teszi majd könnyebbé.
Az Eisberg is szívén viseli az apróságok egészségét, ezért szinte kezdetektől fogva patronálják a Szurikáta Alapítvány munkáját, amit legutóbb a Jump to help! rendezvényen tettek meg Sifter Tímea (Sifi) és kangoo csapata bevonásával. A jövőben pedig folytatódik a Szurikáták és az Eisberg közös munkája, hogy még több gyermek arcára varázsolhassanak mosolyt.
